A csíkszentsimoni oktatás rövid bemutatása
A nagy erdélyi pedagógus Apáczai Csere János az iskolázatlan embert az oktalan állathoz hasonlította: „Szüntesd meg az olvasni tudást, az írni tudást… mindnyájan olyanok lesznek, mint a vakok, akik arra kényszerülnek, hogy kézen fogva vezettessék magukat”.
A XVI. század végén és a XVII. század elején Csík-, Gyergyó- és Kászonszék falvai fejlett iskolahálózattal rendelkeztek, az itt található plébániák mellett iskolákat is találunk.
Az iskoláztatás ilyen méretű virágzásának egyik előfeltétele a szabad székely státus volt. Az írástudás tartósította a szabadságot, mert „az aki nemcsak ismerte, mondotta mi az ősi jussa, hanem írásba is foglalta, utódja pedig olvasta, idézte - az oltalmazni is jobban tudta."
A csíkszentsimoni iskolával kapcsolatos eddig általunk ismert legrégibb említés 1598-ból származik. Ebben az évben egy Csíkszentkirályon kötött szerződés tanúi között említik a „szentsimoni schola mester Lőrincz diákot”. A diákoknak kezdetben főleg egyházi szerepük volt, szertartások alkalmával segítkeztek. Lassan azonban nagyobb szerepük lett az iskolánál. Jellegzetes társadalmi személyiségek, akik írástudásuk, törvényismeretük folytán fölébe nőttek a kis közösségüknek. Jó példa erre 1705-ben Imre Ferencz deák, a szentsimoni iskolamester. Ő szerkesztette Endes Miklósné hagyatékát.
Az 1717-es somlyói határozatában, Mártonfi György erdélyi püspök döntött a tanítók javadalmazásáról. A határozat szerint minden tizenkét kévetermésből egy a tanítóé. Ugyanakkor a családfők a tanítók bérébe fát is kötelesek szállítani, és az egyházi földek jövedelméből is részt kaptak A székely határőrezred 1764-beli létrehozása után minden határőrök által is lakott faluban kötelezővé tették az oktatást. Minden katonagyermek fiú tizenkét éves koráig kötelező módon iskolába kellett járjon. A csíkszéki ifjak csak a katonai hatóságok beleegyezésével hagyhatták el falvaikat, iratkozhattak be magasabb rangú iskolába.
1784-ben az uralkodó a kormányhivatalok, az iskolák hivatalos nyelvévé nyilvánította a németet a korábbi latin helyett. Elrendelte azt is, hogy népiskolai tanító csak az lehetett, aki tudott németül. A későbbi uralkodói rendeletek bizonyítják azt, hogy, kudarcba fúlt a kísérlet, hogy az iskolák nyelve a német legyen és 1790-ben hatályon kívülre kerültek a német tannyelvet erőszakoló utasítások.
1806-ban jelent meg az a rendelet, amely rendelkezik az anyanyelvi iskolákról. Arra kell ösztönözni a gyermekeket, hogy járjanak iskolába. Az anyanyelvű népiskola osztályainak elvégzése több évig tarthatott, de legkésőbb hat esztendő alatt be kellett fejezni. A falvakban egytanítós iskolát kellett létesíteni. A tanító közvetlen felettese a plébános volt, és gyakran kántori teendőket, sőt jegyzőséget is vállalt. A főkormányszék és az egyházi vezetőség közös akarata és rendelkezése: a katolikus gyerekek 6 esztendős kortól 13 éves korig a katolikus, azaz falusi iskolába kötelesek járni. Az alapszintű írni-olvasni tudás a hatalomnak is elsőrendű érdeke volt. A határőrtisztek elég sokat tettek az alsó fokú oktatásügy fejlődéséért. Az ezen a téren lévő hagyományokat engedték kibontakozni, és ily módon írástudókkal látták el a közösséget.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc bukása az oktatás hanyatlását is maga után vonta. A császári kormányzat a század ötvenes éveiben egyre erőteljesebben törekedett a németesítésre az alsó fokú oktatás területén is. Javulást, gyarapodást a kiegyezés utáni 1868-as népiskolai törvény alkalmazása hozott. Az Eötvös József közoktatásügyi miniszter irányítása által elfogadott törvény kimondta a 6-12 éves gyermekek tankötelezettségét.
A törvény értelmében tovább kellett fejleszteni a már meglevő három-, négy- és ötosztályos kisiskolákat (városokban és falvakban egyaránt): létrejött a hatosztályos elemi népiskola.
A községi iskolák elsőfokú hatósága a választott „iskolai szék”, az állami népiskoláké a gondnokság lett. Az iskolaszék kilenctagú testület, amelyben helyet kap a helybeli lelkész és a tanító, valamint a közösség lakóinak képviselői, „lehetőleg az oktatáshoz értő egyének”. Feladata a községi népiskola helyi felügyelete. Később a felekezeti népiskolák mellé is szerveztek iskolaszékeket.
Csíkszentsimon lakossága már 1868-ban iskolát és segédkántor tanítói lakást építtet. Ebben az épületben egy tanterem volt. Az iskola megmarad római katolikus népiskolának.
1908-ban, új épületben kezdődhet a tanítás. Az épületet a helyi közösség és az időközben létrejött közbirtokosság építette, három tanteremmel és irodával. Ez az iskola a kor követelményeinek teljes mértékben megfelelt. Ebben az épületben a római katolikus népiskola működött egészen 1927-ig.
1872. október 6-tól került a szentsimoni iskolához a csíkszentmártoni származású Gergely József, aki élete végéig a település nagy közmegbecsülésének örvendő tanítója volt.
1898-tól, a helyi származású, Cseke Ferenc lett tanító a csíkszentsimoni iskolában. A gyermeklétszám növekedése következtében 1909-ben újabb tanítói állást szerveznek a településen. Az egyháztanács és az iskolaszék ifj. Gergely Józsefet választotta meg tanítónak.
Az 1918-1920 közötti impériumváltás következménye az, hogy 1927-től kötelezően bevezetik a román nyelv tanítását a III. osztálytól, a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Az újonnan berendezkedő román állami hatalom képviselője, a prefektus, 1932-ben utasítja a helyi hatóságot és a felekezeti iskola igazgatóságát, hogy az iskola épületét (az 1908-ban építettet), nyolc nap alatt adja át az állami elemi iskola képviselőinek. Az állami iskola oktatási nyelve ekkor már a román volt, az iskolában nem tanítanak magyart. A magyar nemzetiségű tanítók román nyelvvizsgát kellett tegyenek, s mivel nagy részük nem beszélt helyesen románul, elbocsátották állásukból, illetve nem alkalmazták az állami iskolákban.
A helyzet 1940 nyarán ismét változik. Észak-Erdély ismét Magyarország része lesz, az iskola nyelve ismét magyar lesz. 1944 őszén, a Keleti-Kárpátok vonulatán húzódó front összeomlása következtében, a visszavonuló német katonaság felgyújtotta a község legnagyobb iskolaépületét. A nyár folyamán a hadsereg élelmezési raktárnak rendezte be a templommal szemben lévő épületet. Az iskola minden berendezése, az iskolai levéltár is megsemmisült. Olyan nagyfontosságú és értékes dokumentumok vesztek el, amivel később igazolni lehetett volna az iskolai végzettséget, és tanúként álltak volna a korabeli iskola működésével kapcsolatban. Nehéz körülmények között a tanítást már 1944 novemberében újraindítják a faluban. Közben - évek során -, ha lassan is de újraépül a háborúban leégett iskola. A község vezetősége és a közbirtokosság vezetősége 1947. február 1-én egy megegyezést írnak alá, amelynek értelmében a közbirtokosság által újjáépített és kibővített iskolát fele részben az állami, fele részben pedig a felekezeti iskola fogja használni.
1948 nyarán Romániában megtörtént az iskolák államosítása. Ez az első jelentős lépés volt az önálló magyar iskolarendszer felszámolása felé, jóllehet az államosítást követően egyelőre mégsem csökkent radikálisan és látványosan a magyar iskolák száma. Az államosítással azonban az állam bejutott a hajdani egyházi kezelésű magyar iskolák falai közé. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után az iskola minden fokon az állam fenntartása, irányítása és ellenőrzése alá került. A tanügyi reform után a román iskolarendszer - egyébként is hagyományos - központosítottsága tovább nőtt. Ebben a tanévben azonban csak 6 osztályos elemi iskola működött a faluban. Idejártak a felső tagozatos csatószegiek is.
1949. január 12-én átadták újra a használatnak a háborúban megrongált iskola, kijavított épületét.
A hatalom képviselői a kötelező 7 osztályos oktatásról beszélnek, de valójában a negyedik osztály után, nem volt kötelező az iskolalátogatás. Csak 1958-tól, de ténylegesen 1960-tól lett kötelező a 7 osztályos iskola elvégzése. 1964-től 8 osztályos lett az általános iskola. Szükség volt új tantermekre, ezért épült fel a Keményítőgyár melletti 5 tantermes iskola 1965- 1968 között.
1974 őszétől beindult a 10 osztályos oktatás. Az 1980-as években kezdik meg egy új iskola építését, amely 1986-ra készül el. Jelenleg ez az iskola központi épülete.
Az 1989-es változások után, ismét nyolcosztályos lett az iskola. Az iskola tantestülete kihasználja a lehetőségeket és névadó ünnepséget szervez 1991 februárjában. Az iskola felveszi a falu szülöttjének, Endes József 48-as honvédőrnagy nevét.
A 2008-ban állami finanszírozásból új négy osztályos iskolaépület adtak át.
Megemlíthetjük, hogy az elmúlt időszakban két alkalommal próbálkoztak a középiskolai oktatás bevezetésével, először 1959-1960-ban, egy esti tagozatot szerveztek a Keményítőgyár alkalmazottjainak. Másodszor az 1989-es év végén volt még egy próbálkozás.
A községben jelenleg 6 épületben folyik oktatási tevékenység. Az iskola központi épületébe az 5-8 osztályosokon kívül a harmadikos és negyedikes tanulók, a 2008-ban átadott „kicsi” iskolába az elsős és másodikos gyerekek járnak.
A Katicabogár óvodában két napközis csoport, egy normál programú csoport és az egyik előkészítő osztály kapott helyet, míg a 2015-ben átadott, felújított, építtetőjéről Dr. Gernárd Jenő orvosról elnevezett óvodaépületben, két normál programú csoport és egy előkészítő osztály jár.
A község kisebb településén, Csatószegen különálló óvoda és iskolaépület található. A Mesevár óvodába két óvodai csoport, egy előkészítő osztály, a Benedek Elek nevét viselő elemi iskolába az 1-4 osztályos csatószegi gyerekek járnak. 5-8 osztályba, a csatószegiek az iskola központi épületébe járnak, szállításukat iskolabusszal oldjuk meg.
Csóg Samu,
történelemtanár
